Megidézve

 

Hová tűntél? című könyvből válogattam ki a kedvenceimet, ugyan tudtam volna még mit beilleszteni ide, de így is sokkal több mint a szokásos. Ugyanakkor mindegyiket imádom! 

"Meglehet, hogy a mai is csak egy nap, de igen zsúfolt példány."    7. oldal

"Mostanában úgy tűnik, hogy a beszélgetéseim jelentős részét magammal folytatom. Figyelembe véve, miket gondolok, valószínűleg jobb is így."  10. oldal

"Aldous és az együttes többi része ma este repül Angliába. Úgy volt, hogy én is velük tartok, amíg észre nem vettem, hogy péntek, tizenharmadika van, és azt mondtam, hogy ez kurvára ki van zárva. Épp eléggé rettegek ettől a turnétól már amúgy is, és nem kívánok tovább rontani rajta azzal, hogy a balszerencse hivatalos világnapján indulok."   11. oldal

"Vanessa rám mereszti hatalmas, babakék szemét. Ez is egy újságírói technika: hagyja, hogy kellemetlen csönd támadjon, és akkor az interjúalany elkezd össze-vissza dadogni. De nálam ez nem jön be. Bárkinél tovább bírok bámulni."   20. oldal

"Aldous, aki nem hiszem, hogy átaludt volna egy éjszakát is azóta, hogy az Aerosmithszel turnézott, néhány másodperc erejéig engedélyezi magának, hogy kimerültnek tűnjön. Aztán rögtön visszazökken a szokásos manager üzemmódba.

- Csak a turnét megelőző kimerültség. A legjobbakkal is megesik – biztosít. – Ha egyszer úton leszel végre, kiállsz a tömegek elé, érzed a szeretetet, az adrenalint, a zenét, szépen feltöltődsz majd. Persze kilóg majd a beled, de ez amolyan boldog bélkilógás lesz."   31. oldal 

"engem visz a víz a zuhatag felé, Mia pedig ott marad a parton."   62. oldal

"Idővel felismertem, micsoda óriási különbség van aközött, hogy valamiről tudod, hogy megtörtént, sőt, akár még azt is tudod, hogy miért, és aközött, hogy el is hiszed."   118. oldal

"Elég biztos vagyok benne, hogy ahány kisbaba csak születik Oregonban, a születési anyakönyvi kivonatán felül megkapja első icipici bébihálózsákját is, amint kiengedik a kórházból. Ebben az államban mindenki kempingezik. A hippik és a republikánusok. A vadászok és a természetvédők. A gazdagok. A csórók. Még a rockzenészek is. (…) Mindenki, az egy szem Mia Hall kivételével."   174. oldal

 "le voltam nyűgözve tőle és a képességétől, hogy a csöndben is hallja a zenét. Akkoriban én is képes akartam lenni erre. Úgyhogy rászoktam, hogy nézem, amikor gyakorol, és igyekeztem megmagyarázni magamnak, hogy csak azért figyelem, mert ő is éppen olyan elkötelezett muzsikus, mint én, ráadásul még elég helyes is. De igazság szerint azt akartam megérteni, mit hall a csöndben.

Egész idő alatt, amíg jártunk , soha nem tudtam meg. De amikor együtt voltunk, már nem is volt olyan fontos. A magunk módján mindkettőnk élete értelme az zene volt. És hogy nem teljesen értettük meg a másik felfogását, nem számított, mert legalább a magunké világos volt."   222. oldal

Ez az utolsó kettő picike spoliert tartalmat!

"Ahányszor csak felidézem magamban, látom a sátrunkat, a kis, kivilágított hajót a határtalan éjszakában, és hallom Mia hangját meg a magamét, ahogy a beszélgetésünk hangjegyei elröppennek a holdfényes folyó fölött."   185. oldal

 "Egyetlen sincs azokból a bolondos képekből, amiket egymásról készítettünk vagy éppen mindkettőnkről, amikor csókolózunk vagy lökdösődünk, és egyikünk karnyújtásnyi távolságból elkattintotta a gépet. Imádtam azokat a fényképeket. Igaz, hogy mindig sikerült levágni valamelyikünk fél fejét, és hogy egy belógó ujj rendszerint eltakart valamit, de mégis volt bennük valami mélységesen őszinte." 231. oldal

Petra