2014. február 3., hétfő

Megidézve - Ahol a szivárvány véget ér

"(…)én nem akarok egy lenni ezek közül a könnyen feledhető emberek közül, akik abban a pillanatban nagyon fontosak, nagyon különlegesek, nagyon hatnak az emberre, és nagyon nagy becsben tartják őket, aztán évek múlva meg nem marad belőlük más, csak egy elmosódott arc meg egy távoli emlék."
29. oldal

"Nem értem, miért kellett elutaznod ahhoz, hogy magadra találj. Inkább nézz tükörbe."
37. oldal

"Miért adjuk fel a hitet önmagunkban? Miért hagyjuk, hogy tények is számok, vagy bármi más irányítsa az életünket az álmokon kívül?"
188. oldal

"Bepakoltuk az iskolatáskánkat, és megszöktünk. Szó szerint szökdelni kezdtünk az úton. Azt hittük, ahhoz, hogy az ember meg szökjön, szökdelnie kell."
202. oldal

"Az élet messze nem tökéletes, senkinek nem az. Nem te vagy az egyetlen. Nem arról van szó, hogy egyedül csak a te fejed felett lebeg egy nagy fekete felhő. Csak úgy érzed. De nagyon sokan érzik még így rajtad kívül. Abból kell kihoznod a legtöbbet, amid van."
240. oldal

"Ha valaki azt mondja, hogy ez egy nagyon hosszú történet, akkor az általában azt jelenti, hogy egy rövid, de annál ostobább történetről van szó, amit túlságosan szégyell elmesélni."
318. oldal

"Minden reggel koromsötétben kelek (és szerintem természetellenes olyankor felkelni, amikor még a Nap sem hajlandó rá)"
338. oldal

"Alex, te szíveket gyógyítasz. Szó szerint kívülről-belülről ismered a szívet – mit lehet tenni, ha valakinek megszakadt a szíve? Arra van gyógymód?"
362. oldal
Petra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése